καβάλλης , ὁ , ein Gaul, Klepper; Antp. Sid . 2 (IX, 241); Hesych . erkl. ἐργάτης ἵππος ; Plut. de aer. al. vit . 3 ὄνῳ τινὶ τῷ τυχόντι καὶ καβάλλῃ χρώμενος.
ἑλκε-τρίβων , ωνος, ὁ , der Mantelschlepper, Spottname eines Lacedämoniers, Plat. Com . bei Eustrat. ad Arist. Nic . 4, 7.