τιτθίον , τό , dim . von τίτϑη , Brüstchen, Ar. Ach . 1199 Plut . 1067 u. A.
γαιήιος , der Erde angehörig, adjectiv . zu γαῖα , Hom . einmal, Odyss . 7, 324 Τιτυὸν γαιήιον υἱόν, = τὸν τῆς γῆς υἱόν , den Sohn der Erde; Odyss . 11, 576 Τιτυὸν γαίης ἐρικυδέος υἱόν; vgl. Σϑένελον Καπανήιον υἱόν Iliad . 5, 108 ...