φαρκῑδ-ώδης , ες , runzlig, voll Runzeln, Sp .
πελαργιδεύς , ὁ , das Junge des Storches; Ar. Av . 1356; Plut. Gryll . 9.
σαρκίον , τό , wie σαρκίδιον , dim . von σάρξ , ein Stückchen Fleisch; Arist. H. ... ... 8; Diphil . bei Ath . IX, 370 e, vulg . σαρκίδια .
ζωμο-ποιός , ὁ , der Brühe od. Suppe bereitet, Plut. Lac. apophth. Archidam .
ἀρχι-διάκονος , ὁ , Archidiakonus, K. S .
... ἐπιμελήϑητε προϑύμως, ὅπως κτἑ .; Isocr. Archid . 25 εἰ δὲ μηδεὶς ἂν ὑμῶν ἀξιώσειε ζῇν ἀποστερούμενος τῆς πατρίδος, ... ... ᾔδει αὐτὸν οὐδὲ διὰ τὸ προσήκειν αὐτῇ τὰ δέοντα ἂν ποιήσοντα ; Isocrat. Archid . 62 ἐπί-σταμαι γὰρ πρῶτον μὲν ...
μετ-αλλάσσω , att. - ... ... Tim . 19 a; – βίον , das geben wechseln, sterben, Isocr. Archid . 12; Pol . 2, 70, 6 u. öfter; auch ohne ...