μιερο-φαγέω , = μιαροφαγέω , Sp .
ἀ-δέσποτος ( δεσπότης ), 1) ohne Herrn, δοῠλοι Myro bei Ath . VI, 102 (271 f); οἰκήσεις Arist. Eth. Nic . 8, 10. – 2) von unbekanntem Verfasser, anonym ...
ὑπερ-ακμάζω , an Kraft od. Blüthe übertreffen, τινά , z. B. τὴν οἰκετικὴν ἐπιφάνειαν , Myro bei Ath . XIII, 657 d.