[1532] κυν-ηγέω, = κυνηγετέω, jagen; Arist. H. A. 10, 22; Plut. Pelop. 8; Sp.; ϑῆρας Ath. XIII, 539 d; auch übertr. auf Menschen, Plat. Epist. VII, 349 b; Plut. Alc. 6; vgl. Lob. zu Phryn. 432.
Adelung-1793: Kün
Brockhaus-1911: Kun-san
Meyers-1905: Kún-Madaras · Kún-Szent Márton · Kún-Szent Miklós · Kis-Kun-Majsa · Jász-Nagy Kun-Szolnok · Kis-Kun-Félegyháza · Kis-Kun-Halas
Pierer-1857: Kun-Szent-Martony · Kun-Hegyes · Kun