[62] λοίδορος, ον, scheltend, schimpfend; ἔρις, Eur. Cycl. 534; λοίδορα εἰπεῖν, Mel. 51 (V, 176); ὁ λ., der Lästerer, Plut. reg. apophth. p. 95; τὸ λ., Schmähsucht, reip. ger. praec. 14. – Adv., Strab. XIV, 661.